Babilon

Babilon vagy Babilón – ami a magyar nyelvbe a görög Babülón alakból került be – egy ókori mezopotámiai akkád–amorita város volt az Eufrátesz partján, és fontos szerepet játszott a korszak történetében. Akkád neve sumer névalakból alakult ki, Narám-Szín idején ka2-dingir-raki, később ka-d(raki-ma, még később ba-ab-dingirki. Szumuabum idején gal ka2-dingir-ra3ki, ami „nagy, tiszta istenkapu”-t jelent. A ba-ab sumer kifejezés akkádul bāb-nak hangzott, a ra3 sumer szó akkádul ellu, így alakult ki a bāb-ellu szóösszetétel.

Báb-ili/Báb-iláni, héber neve Babel volt, ebből származik a bibliai Bábel alak. A kassúk uralma idején Karduniasnak hívták és később az asszír királyok is gyakran ezen a néven hivatkoztak rá Bábili és az ismeretlen jelentésű Babilla mellett. Ezt az akkád népetimológia később az értelmes, hasonló hangzású „Istenek kapuja” névre cserélte fel. Romjai a mai Irakban, el-Hilla városa közelében fekszenek.